 
          –
        
        
          A jogtanácsosság munka, nagy felelősség-
        
        
          gel, nagy biztonsággal. A kenyérsütés pedig
        
        
          szerelem, hivatás
        
        
          – nyilatkozta valahol
        
        
          
            Dr.
          
        
        
          
            Juhász Mihály
          
        
        
          , a Raiffeisen Bank jogá-
        
        
          sza, aki tíz év irodai munka után szögre
        
        
          akasztotta az öltönyét, és nyitott egy pék-
        
        
          séget Budapest belvárosában. No nem
        
        
          pénzügyi befektetőként – ahogy az ember
        
        
          elsőre gondolná –, hanem úgy, hogy éj-
        
        
          szakánként saját kezűleg süti a kenyereket.
        
        
          A Jacques Liszt azóta fogalommá vált. El-
        
        
          mentünk, megkóstoltuk a kenyerét, majd
        
        
          leültünk vele beszélgetni. Nem minden-
        
        
          napi a története – felemelő és tanulságos.
        
        
          Misi, a pék – most már így ismerik vá-
        
        
          rosszerte – láthatóan boldog ember.
        
        
          Mosolyogva meséli, hogy a nagyszülei
        
        
          révén, akik pékek voltak, van kötődése
        
        
          a szakmához, de ő sajnos már nem látta
        
        
          a családi pékséget. Mindig szeretett főz-
        
        
          ni, és egyszer a TV-ben látta, ahogyan
        
        
          valaki kenyeret süt. Megtetszett neki, és
        
        
          kipróbálta. –
        
        
          Másodszorra már sikerült is
        
        
          – meséli. A sikerélmény lendületet adott,
        
        
          és – jogász létére mihez máshoz nyúlt vol-
        
        
          na – könyveket kezdett rendelni külföld-
        
        
          ről kenyérsütés témában. –
        
        
          Olasz, francia,
        
        
          amerikai szakkönyveket vásároltam, ma
        
        
          már több, mint 50 könyvem van a kenyér-
        
        
          sütésről. Ezekből tanultam a szakmát, és
        
        
          persze a folyamatos kísérletezésekből
        
        
          – ele-
        
        
          veníti fel a kezdeteket az önképző pék.
        
        
          Mindez úgy 2000 körül történt, Mihály
        
        
          még egyetemista volt. Sütött-főzött a ba-
        
        
          rátainak, és a kenyereinek egyre nagyobb
        
        
          sikere volt. Egy barátja éttermében menü-
        
        
          sort állított össze, és mellesleg kenyere-
        
        
          ket sütött. Közben elkezdődött az irodai
        
        
          karrier, egy nemzetközi bank jogászának
        
        
          lenni nem kis dolog. De a kenyérsütés
        
        
          közben egyre fontosabb lett az életében.
        
        
          Lassan elkezdett kettős életet élni: este
        
        
          6, néha 7 óráig a bankban koptatta a
        
        
          széket, majd otthon bedagasztotta a ke-
        
        
          nyereit, hogy hajnal háromkor felkelve
        
        
          reggelre friss meleg pékáruval lepje meg
        
        
          a kollégáit, akik komoly segítséget jelen-
        
        
          tettek: ők voltak a tesztalanyok, és persze
        
        
          a reklámemberek is, akik hírét vitték a
        
        
          finomságoknak. Amikor már neves pes-
        
        
          ti éttermek reggelente a bankba mentek
        
        
          kenyérért, már mindenki sejthette, hogy
        
        
          a kenyerek kezdik átvenni a főszerepet
        
        
          Mihály életében.
        
        
          –
        
        
          Azt hiszem a 2011-es Gourmet Feszti-
        
        
          válon jöttem rá, hogy ez már nem hobbi
        
        
          többé. 50 kg kenyeret sütöttem otthon, a
        
        
          két közönséges konyhai sütőmben olyan
        
        
          éttermeknek, mint például a Bock Bisztró
        
        
          – idézi fel Mihály a fordulópontot. Ez után
        
        
          nem sokkal jött az ötlet az egyik barátjától,
        
        
          hogy lenne egy hely a belvárosban, ami
        
        
          alkalmas arra, hogy egy pékséget alakít-
        
        
          sanak ki benne. 2012 szeptemberére meg
        
        
          is nyílt a Jacques Liszt (a név szójáték, a
        
        
          Jacques egy francia keresztnév, és zsák-
        
        
          nak kell ejteni).
        
        
          A történet eddig olyan, mint egy népmese.
        
        
          A szegény juhászfiú – ez esetben ugyan
        
        
          jogászfiú – megtalálja élete szerelmét és
        
        
          vele a saját királyságát. De királynak – pék
        
        
          vállalkozónak – lenni felelősséggel és sok
        
        
          munkával jár.
        
        
          Kezdjük ott, hogy mitől is álltak sorba a
        
        
          csúcs-éttermek Mihály kenyereiért. Mert
        
        
          jók. Kicsit bővebben nagyon jók. Hogy
        
        
          mitől? Nem titok, kovászolásnak hívják
        
        
          azt a „különleges” módszert, amivel a ke-
        
        
          nyereit készíti. A kovász, amivel ma dol-
        
        
          gozik, már három éves, és ad egy olyan
        
        
          egyediséget, ami kiemeli a többi közül
        
        
          ezeket a kenyereket. Az akár húsz órás ke-
        
        
          lesztés, a kézi feldolgozás, a fagyasztás tel-
        
        
          jes mellőzése, az éjszakai sütés olyan „for-
        
        
          radalmi” megoldások, amelyeket néhány
        
        
          évtizede még minden pékség alkalmazott.
        
        
          A legnagyobb kihívást az alkalmazot-
        
        
          tak jelentik. –
        
        
          Volt, aki amikor megtudta,
        
        
          hogy itt hogyan kell dolgozni, azt válaszol-
        
        
          ta, hogy adalék nélkül nem lehet kenyeret
        
        
          sütni. Azt mondtam erre, hogy azért mi
        
        
          megpróbáljuk. A minap pedig beköszönt
        
        
          egy ember, hogy ő már negyven éve pék, de
        
        
          sohasem dolgozott kovásszal, és szeretné
        
        
          megnézni, hogy hogyan csináljuk
        
        
          – mesél
        
        
          Mihály a szakemberek csodálkozásáról.
        
        
          De nem csak az emberek okoztak gondot.
        
        
          –
        
        
          Az éjszakázást az első három hónapban
        
        
          nagyon nehezen viseltem. Ma már jobb, de
        
        
          
            22
          
        
        
          
            JOGÁSZBÓL LETT PÉK
          
        
        
          
            és a különleges kenyerei